A lelátólakó

A lelátólakó

Érdektelen holtszezon

2017. január 27. - Lacca14

A magyar futballban ezerrel dübörög a holtszezon, a kiváló aranylábú gyerekek az Európában egyedülálló 2 hónapos téli szüneten vannak. Erős a magyar bajnokság, kell is a hosszú szünet, pihenjenek és alapozzanak rá a tavaszra rendesen, hogy a színvonal nehogy csökkenjen. Az új stadionok gyepét pedig kíméljük a télen, hiszen a kidobott milliárdokból valamiért nem sikerült olyan játéktereket kialakítani, amik kibírnának egy nagyobb esőzést és akkor a havazásról, fagyról ne is beszéljünk. Szóval jól van ez így, a magyar szurkoló ehhez hozzá is szokott a hosszú évek során, de valami mégis más, mint eddig volt, a Ferencváros háza táján egészen biztosan.

A nagy különbség az, hogy kutyát sem érdekel a tavaszi rajt.

Mi volt pár évvel ezelőtt? Nem csak a Fradi, de az egész magyar átigazolási piac híreit bújtam az akkor még nem elbúvárosodott „Népsportban”, a barátokkal csak az új csapatról, az új vagy újjáéledő reményekről, bírtunk beszélgetni, vitáztunk, latolgattuk az esélyeket. De ott volt az a kurva nagy várakozás, ami érdekessé tette azt a nagyon hosszúra nyúló holtszezont, amit akkoriban is néhány kézi- vagy hokimeccsel sikerült tünetileg kezelni. Viszont kivétel nélkül az első futball meccset vártuk, amikor a téli álomból felébredve mindenki újult lendülettel ment ki a stadionba, mert visszakapta azt, ami annyira hiányzott ebben az örökkévalóságnak tűnő időszakban és egy hatalmas szurkolást robbantottunk.

Ezzel szemben mi van most? Kézin és hokin találkozunk a többiekkel, valaki ilyenekre nem jár, velük a kocsmában, meg a munkahelyen, de a helyszíntől függetlenül valami közös ezekben a beszélgetésekben: szó esik a lányokról, akik nemsokára kézi BL meccseket játszanak ismét, a férfiakról, akik jó eséllyel végre megint a legfelső osztályban fognak szerepelni, a hokisokról, akik most már úgy néz ki, hogy be fognak jutni a rájátszásba, aztán jön a superbowl, esetleg valami biszembaszom bajnokság lesz a következő téma, aztán amikor kimerültünk a sport témákból (persze erre csak jó pár óra múltán kerül sor), akkor jönnek a csajok, a köcsögpolitika, hogy mikor menjünk síelni meg majd nyaralni és egyebek. Viszont ha észrevettétek, egy lényeges pont kimaradt a felsorolásból: a foci.

Pedig igazoltunk egy válogatott Kleinheslert, akinek idehozatalával a vezetés befoghatja jónéhányunk pofáját, akik azt valljuk, hogy egy magyar fiatal simán megcsinálja azt, amit mondjuk egy Gyuricin. a mémek is születnek a német nyelvi hiányosságai kapcsán de nem kerül szóba, mert kit érdekel, ha úgysem megyünk be a stadionba. Igazoltunk azért persze külföldieket is, C kategóriás németeket, nigeri srácot, de erről sem eszik szó, pedig itt lehetne ugye kritizálni a vezetőséget, mert kritizálni mindig mindenki szeret, de ez is kit érdekel. Senkit. Vagyis rosszul mondom, még mindig van néhány ember, akik bejárnak fradimeccsekre, tették ezt az ősszel is, mert vagy nem érzékelik, hogy az orruknál fogva vezetik őket és tömik beléjük a maszlagot, vagy egyáltalán nem zavarja őket ez a tény. Megalkuvók vagy az igényesség teljes hiányát mondhatják el magukról, hiába ízig-vérig fradisták. Szívesen találkoznék közülük néhánnyal, mert el nem tudom képzelni, hogy kik ők és milyen személyiségek. Egy szó mint száz, hiába ontja a klub pírácsapata a jaj de jól és keményen edzünk Valenciában marketing videókat, ezzel senkit nem csábítanak vissza a stadionba, a meghalt érdeklődést nem élesztik vissza, az imént említett réteget meg nem kell ébresztgetni, mennek ők amúgy is bár nem értem minek, mikor a hangulat pont olyan, mintha a tévében néznék a meccseinket. Hacsak nem azért, hogy majd pl. az első fordulóban a kispestieket bámulják, mert ők minden bizonnyal most is odateszik magukat ellenünk. Bár ezt a tv-ben is hallanák, ha vollygyuri engedi a vendég tábor elé tenni az m1 zajmikrofonjait.

Ezt nem is boncolgatnám tovább, talán átjött, amit mondani szerettem volna, viszont van egy téma, ami nem hagy nyugodni, erről írnék még pár szót. Ez pedig az érdektelenség az egyéb sportágakkal szemben. Talán az eddigi bejelentkezéseimből kiderült, én személy szerint járok kézire, hokira, most már vízilabdára is, viszont ez nagyon sok szurkolótársról nem mondható el.

Történt például az MTK elleni szerdai kézimeccsen, ahol az előre megrendelt BL jegyeket ugyanabban a pénztárban kellett megvenni, ahol az aznapi bajnokira is tikettet lehetett váltani. És mi történt? A sorban állók fele megvette a BL jegyét és hazament, nem maradt ott a fél óra múlva kezdődő összecsapásra. Ez egyszerűen nem fér a fejembe: ha a BL érdekli (tuti ott is nyerünk a Metz és a Thüringer ellen is, ahogy az MTK elleni is tettük azt hét közben, tehát elvileg ezzel nem magyarázható), akkor hogy a viharba marad közömbös a csapat iránt egy bajnokin. Ugyanazok a lelkes játékosok, ugyanazok a csajok, akik minden meccs után kijönnek szurkolókhoz és megköszönik a buzdítást. Ők még igazi fradisták, nem zsoldosok.

Emellett a buszhálózat meccset szervez Podgoricába, ami igazán parázs találkozónak ígérkezik, de tisztelet a kivételnek, BL-en kívül az oda elutazó szurkolók sem jönnek ki egy büdös bajnokira sem, talán a Győr elleni rangadót leszámítva.

Pedig dübörög a holtszezon, sokkal intenzívebben, mint a történelemben valaha, van egy jó csapatunk, ami valamilyen szinten érdekli őket is, ha leutaznak Montenegróba, mindenki ki van éhezve a szurkolásra. Miért nem lehet összeállni más sportágak rendezvényein is? Remélem, hogy ez változik majd valamelyest, mert arra még várhatunk, amíg újra a focimeccseken szurkolhassunk együtt.    

A bejegyzés trackback címe:

https://lelatolako.blog.hu/api/trackback/id/tr312159957

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása